Ismertető

Ez a történet egy fiú együttes megalakulásáról szól, végigkövetve lépéseiket a hírnév felé. Bemutatja, kezdetben milyen nehéz a családtól való elszakadás, elfogadni azokat a szabályokat, amiket a producerek erőltetnek rájuk… Kiderül, hogy a sztárok élete nem fenékig tejfel, és a népszerűségnek árnyoldala is van. Ráadásul egymással is meg kell vívniuk a csapaton belüli harcokat, hiszen mind a négyen más-más személyiségek, különböző kultúrát képviselnek.

Természetesen a táncpróbák és koncertek mellett idővel a szerelem is rájuk talál, akkor is ha némelyikük foggal-körömmel küzd ellene.

Mindezt megfűszereztem egy csipetnyi misztikummal, ami még izgalmasabbá teszi a történet alakulását. A fiúkra rámosolygott a szerencse születésük pillanatában, de vajon végigkíséri-e őket a rögös úton, amit választottak? Együtt marad-e a banda, vagy a srácok végül máshol lelik meg a boldogságot?

Minden kérdésedre választ kaphatsz, ha nyomon követed a fejezeteket hétről-hétre:-)

4TUNE – A szerencse fiai

Prológus

Jack Stone, becenevén Lucky izgatottan sétálgatott fel s alá egy kórház előtt. A szerencsés jelzőt azért ragasztották rá, mert világéletében mázlista fickónak mondhatta magát. Amihez hozzányúlt, „arannyá” változott, és amibe belefogott, azt mindig sikerre vitte. Rengeteg barátja volt, a nők pedig versengtek kegyeiért. Ennek ellenére húsz éves kora óta csak egy nőt szeretett, és mélyen hitt a sírig tartó szerelem létezésében.

Kedvesét az ezerkilencszázas évek elején ismerte meg, és bár sok viszontagságon kellett átverekedniük magukat, végül győzedelmeskedett az egymás iránt érzett szeretetük. Luckynak hiányzott a felesége, aki már évekkel ezelőtt jobb létre szenderült, és szeretett volna mellette lenni. De volt egy függőben lévő ügye, amit még el kellett intéznie, mielőtt végleg itt hagyná ezt a földet. Azt akarta, hogy másoknak is olyan csodás életben legyen részük, ami neki megadatott. Mivel ez nem volt olyan egyszerű, főleg a mai világban, elhatározta, hogy segíteni fog néhány fiatalnak céljaik elérésében.

Négy fiút választott ki a föld különböző részeiről, akikben különleges erőt érzékelt. Úgy vélte, ők nem olyanok, mint a többiek, ezért megéri beléjük fektetni az energiát. A négy újszülött lelke mágnesként vonzotta magához Luckyt, így kétsége sem volt afelől, hogy jól döntött, amikor mellettük tette le a voksát.

Először az egyik amerikai kórházba látogatott el, ahol az első csecsemő látta meg a napvilágot. Amikor a nővérek pár percre magára hagyták a picit, Lucky odalopózott hozzá, és a karjára helyezett egy mágikus karkötőt.

– Fiam, viseld ezt a karkötőt egészséggel! Amíg hordani fogod, nem érhet baj, a szerencse nyomodba fog szegődni, akármerre is sodorjon az élet. Az ékszernek köszönhetően figyelemmel foglak követni, és ha bármi gondod akad, én ott termek, és segítségedre leszek a bajban. Remélem, az álmaid valóra fognak válni, ahogy az enyéim annak idején. Mindig hallgass a szívedre, és soha ne térj le arról az útról, amit igaznak gondolsz. – A baba békésen gügyögött Lucky társaságában, olyan volt, mintha nem is újszülött lenne. Mintha értett volna mindenegyes szót, és a férfi ebben nem kételkedett. Utoljára még végigsimított a kisfiú pirospozsgás arcocskáján, majd továbbsietett.

Következő útja Mexikó napsütötte vidékére vezetett. Lucky egy farm felől érezte az erős vonzást, amit mindvégig követett. Kivárta amíg az anya egy pillanatra kiszaladt a konyhába, és amikor a két nagyobb gyerek sem sertepertélt az újonnan érkezett kistestvérük körül, odasettenkedett a bölcső mellé. Miközben a kis jövevény csuklójára erősítette a karkötőt, elmondta ugyanazt a szöveget, mint az előző gyermeknél, majd ringatni kezdte a bölcsőt. Mikor a baba elcsendesedett, innen is továbbállt, de még látta, hogy az anya meglepetten szemléli a fia karjára került ékszert. Lucky erről a részről sem feledkezett meg. Ott hagyott egy kis cetlit a gyerekek mellett azzal az üzenettel, hogy valamelyik nagynénjük vagy rokonuk küldte az ajándékot, és ezzel el is volt intézve a dolog. Azon egyik anya sem kezdett el agyalni, hogy kirakta rá a kicsire az ékszert, vagy éppen azt gondolták, hogy az egyik nővér volt a kórházból, vagy jelen esetben az egyik nagyobb testvér.

A harmadik célállomás Dél-Korea fővárosa volt. Itt több időt kellett eltöltenie, mert a csecsemő halálra rémült, mikor megérezte őt. Lucky felvette, dajkálta, és még egy dalocskát is eldúdolt neki. Tudta, hogy négyük közül ő lesz a legérzékenyebb, neki lesz a legnagyobb szüksége a férfi támogatására, amit ő szíves-örömest meg fog neki adni. Szeretett volna mindig a gyermek mellett maradni, vagy legalább addig, amíg meg nem erősödik, de ezt nem tehette. Amint a pici utolsó hüppögése is elhalkult, óvatosan visszahelyezte a kiságyba, és igyekezett az utolsó helyszínre.

Magyarországra érve elszorult a szíve, mikor a negyedik kiválasztottra egy gyermekotthonban talált rá. Annak ellenére, hogy a kicsi pár órája jött világra, úgy sírt, mintha súlyos teher nyomná a vállát évek óta. Talán már érezte, hogy nem áll könnyű élet előtte. Lucky hiába próbálta ringatni, gagyogni neki, a kicsi lelke nem nyugodott meg. A karkötőt is letépte volna magáról, ha lett volna annyi ereje. A férfi biztos volt abban, hogy egyszer eljön majd az az idő, amikor lázadva hajítja el magától az ékszert, de ő ott lesz és vissza fogja terelni a helyes útra.

– Ő fogja okozni a legtöbb fejfájást – sóhajtotta Lucky. Bár nehezére esett otthagynia a kicsit, mennie kellett. – Sok szerencsét! – kiáltotta el magát mind a négy gyermeknek címezve jókívánságát. Léptei lassan elhaltak, és a fák védelmező ölelésében egyszer csak köddé vált.