4TUNE – A szerencse fiai

Harmincegyedik fejezet

Lucas

Hullámvasút. Továbbra sem tudom máshoz hasonlítani az életemet. Úgy érzem, sikeresen felszálltam egy olyan járatra, amiről minden erőfeszítésem árán sem tudok lekerülni. Hiába keresek egy gombot, amelynek megnyomásával befejeződhetne az örök körforgás, a kezem csak az üres levegőt markolássza. Lisette tegnap bejelentette, hogy hétvégén el kell utaznia a nagymamájához, de kis nyomozás után kiderítettem, hogy szó sincs argentin útról, a Nirvanában lesznek valami speckó napok. Nem szép dolog a barátnőd dolgai közt turkálni, de eléggé furcsálltam, hogy nem engedi meg, hogy elkísérjem, pedig jól kijövök a nagyijával, ezért gyanakodni kezdtem. És a gyanúm természetesen beigazolódott.

Nagyon úgy tűnik, hogy nemcsak az együttes háza táján, hanem a magánéletünkben is egyre több viharfelhő gyűlik körénk. Ethan és Becky nincsenek együtt, bár a barátom szerint nem szakítottak, de ha Becky nem változtat a viselkedésén, sajnos arra is sor fog kerülni. Azt hittem, miután Ethan elmegy, Becky észbe kap, és rögtön ott hagyja az ügynökséget, hogy hanyatt-homlok rohanjon a szerelme után, de ennek pont az ellenkezője történt. Vigyorogva pózolt idiótábbnál idiótább magazinok címlapjain, felénk már nem is járt, csak az újságokból értesültünk arról, mi van vele. Egy koktél parti itt, egy pompás vacsora ott, kifutók, fényűzés és rajongók a lába előtt. Fel nem foghattam, ezek a dolgok hogy helyettesíthetik a pasiját, és akaratlanul is az elmémbe szökött az a kérdés, hogy ha Lisette-nek választania kéne a bár és köztem, vajon ki mellett tenné le a voksát. Ráadásul Becky évek óta teljesen odavolt Ethanért, majdnem belehalt a boldogságba, amikor megkapta őt. Az nem lehet, hogy a rivaldafény ennyire megváltoztassa valaki érzéseit. Mindig azt gondoltam, hogy a nők jobban szeretik a barátjukat, de Ethan szerintem nem mondhatja el ezt a csajáról, és egyre inkább azt tapasztalom, hogy Lisette sem táplál irántam olyan mély és őszinte szerelmet, amit én érzek iránta.

Aztán ott van Seyong és Tomi, akik sportot űznek abból, hogy az őrületbe kergessék a másikat. Nem értem, miért nem képesek felnőtt emberek módjára leülni egy gőzölgő kávé társaságában, és megbeszélni, hogy mit akarnak egymástól. Az kétségtelen, hogy Seyong szereti Tomit, de sosem díjaztam azt, hogy becsapva őt próbál meg a közelébe férkőzni. És tessék, meg is lett az idétlen kis játék eredménye. Tomi érzéseiben nem vagyok annyira biztos, de amikor visszatért az Ethannel közös útjukról, nagyon elszántnak tűnt. Azt mondta, a távol töltött napok alatt rendbe tette a szívében kavargó érzelmeket, és hogy már képes tiszta fejjel döntést hozni. De a végén mégsem lehetett elég mersze hozzá, mert akkor nem végződött volna bánattal az az ominózus este. Mellesleg emiatt is hibáztatom Lisette-et, mivel ezúttal Seyong nem önszántából ment oda. Nem azért bújt ismét abba a nevetséges maskarába, hogy Tomival szórakozzon, mint kiderült, Lisette kérte meg őt azért, hogy velem lehessen. Szóval még magamat is hibásnak kell éreznem azért, mert a barátaim élete elbaszódott. De nem. Itt egyedül Lisette okolható mindenért, mert ha átlépne végre a gyávaságán, nem kínozna másokat. Itt már nemcsak rólam van szó, Tomiék is az ő meggondolatlansága miatt szívnak, ami kezd végleg kihozni a béketűrésemből.

Szombat este van. A parton vagyok a stáb tagjaival egy újabb fáradalmas hét után, hogy egy laza iszogatás keretein belül kipihenjük a munkálatokat. Lisette-nek mellettem kéne lennie, de ő valószínűleg valahol a Nirvanában múlatja az időt. Talán a színpadon van éppen vagy az öltözőben hajtja végre az utolsó simításokat a sminkjén, esetleg egy öregedő, alkoholtól bűzlő férfinak tartja meg jól begyakorolt magánszámát egy elzárt teremben. Hányszor indultam már el az elmúlt hetekben, hogy érte megyek, és beolvasok neki azért, amit tett, hogy aztán könnyek közt békülhessünk ki. De a végén mindig visszavonulót fújtam, mert azt akartam, ő tegye meg az első lépést. Nem akarom leleplezni, sokkal jobb lenne, ha ő vallana színt, de ha ez így folytatódik, életem végéig várhatok a nagy bejelentésre.

– Milyen szánalmasak vagyunk. Jól nézünk ki, sikeresek vagyunk, mégis egyedül ücsörögjük végig a stáb bulikat. – Chelsea mellém huppan a puha homokba, és a kezére támaszkodva hátradől. Nem tudom, nem végigmérni világoskék, spagetti pántos ruhába bújtatott testét, ami alig takar valamit formás combjából. A ruha nem nagy szám, nincsenek rajta hivalkodó díszítések, egy egyszerű anyag, aminek viszont olyan mély a dekoltázsa, hogy magára vonzza az összes itt lévő szempárt. Mindenki Chelsea-t bámulja, aki rajtam kívül senkire sem hajlandó koncentrálni. Fejét a vállamra hajtja, selymes tincsei jólesően cirógatják a karomat, keze pedig az enyémre téved. A rá jellemző jázmin illat megint megcsapja az orrom, ekkor tudatosul bennem igazán, hogy ebből a slamasztikából nehezen fogok kikeveredni. Az egyik kollégánk a kezembe nyom egy vodkás üveget, amiért szeretnék köszönetképpen a nyakába ugrani, mert baromi nagy szükségem van a piára. Meghúzom az üveget, és egy jó darabig el sem engedem, aztán Chelsea szinte kicsavarja a kezemből, hogy ő is ihasson egy kortyot. Az előttünk elterülő tengerre pillantok, és megállapítom, hogy Chelsea szemének színe tényleg megegyezik a víz színével. Újra őt kezdem bámulni, de azzal nyugtatom magam, hogy csak azért teszem, mert meg akarok bizonyosodni arról, hogy eltűntek a sebek gyönyörűséges testéről. Elkapom a tekintetét, amiben kacérságot vélek felfedezni, és kihívó mosolyát, aminek láttán elönt a forróság. Visszaveszem a vodkát, és addig vedelek belőle, amíg el nem fogy. Időközben a többiek is elég illuminált állapotba kerültek, és egymás után rohangálnak be ruhástul a tengerbe. Van, aki nem zavartatva magát ledobja magáról a gönceit, hogy anyaszült meztelenül sétáljon be a hűsítő habok közé. Chelsea felnevet látva az őrült munkatársakat, és hirtelen ötlettől vezérelve felpattan, hogy maga után húzva a tenger felé induljon. Azt kívánom, bárcsak ő is azoknak a táborát erősítené, akik levetkőztek, miközben minden idegszálammal a járásra koncentrálok, mert egy kisebb kavics is nagy problémákat okoz imbolygó lépteimnek. Amikor a víz a lábamat éri, átjár az a szédítő hangulat, ami a parton uralkodik, és kiabálva gázolok egyre mélyebbre, és minél messzebbre jutok, annál szabadabbnak érzem magam. A víz közepén feltett karokkal táncolunk, teli torokból éneklünk, bár a produkciónk inkább hasonlít párosodni akaró szarvasbőgéshez. Nincs dallam, ahogy az eszünket is kint hagytuk a parton, itt csak a féktelen jókedv és tombolás számít. Chelsea mellém keveredik, én pedig nem fogom hagyni, hogy még egyszer elszakadjon tőlem az est folyamán. Határozottan elkapom a derekát, és szorosan magamhoz húzom. A szám azon nyomban rátalál az övére, és már cseppet sem érdekelnek a körülöttünk zajló események. Hallom a levegőben áramló zenét, a többiek bömbölését, érzem, ahogy néha a hátamnak csapódik egy-egy hullám, de Chelsea ajkait mindennél élesebben érzékelem. Nem bírok betelni vele, nem tudok elszakadni tőle, csak arra tudok gondolni, hogy sose érjen véget ez az éjszaka. Valahol belül tudom, hogy rosszat csinálok, hogy amikor holnap magamhoz térek, átkozni fogom magam a tetteimért, de az értelemnél a vágy sokkal erősebb, az ősi ösztön nem hagyja, hogy eltávolodjak ettől az angyalbőrbe bújt démoni lánytól.

Kijjebb araszolok, de közben egy pillanatra sem szakítom meg a csókot. Leheveredem egy olyan területre, ahol még éppen befedi a víz a testünket, és magamra fektetem Chelsea-t. A kezemet komótosan végighúzom a combján, és érzem, amint megborzong, amikor a ruhája alá érek. Nem gondolkodom, egyszerűen csak becsúsztatom az ujjaimat a bugyija alá, és felmordulok, amikor megérzem, hogy ívben megfeszül a háta. Megrészegít a nedvesség, amit nem a víz okozott, és halk nyögdécselése, ami érintéseim nyomán szakad ki belőle. A szemei lecsukódnak, egy-egy mozdulatom után az ajkába mélyeszti a fogát, aminél szexibbet azt hiszem, életemben nem láttam. Immáron vizes haja továbbra is engem simogat, amin megcsillan a hold fénye, és minden… minden tényező totálisan feltüzel. De a legfőbb motivációt az jelenti számomra, hogy boldoggá akarom tenni Chelsea-t. Az a vadállat pasija verte, biztosra veszem, hogy sosem kényeztette őt, az együttléteik alkalmával ugyanolyan erőszakos lehetett, mint általában. Chelsea egy gyönyörű, fiatal nő, aki megérdemli, hogy úgy bánjanak vele, mint egy gyönyörű, fiatal és irtó dögös nővel. Gyengédségre van szüksége, odafigyelésre, és én mind megadom neki. A másik kezem a mellére vándorol, amit örömmel szabadítok ki a melltartó alól. Csókolgatni kezdem a vállát, és finom harapásokkal viszem közelebb ahhoz a ponthoz, ahol remélhetőleg minél több időt fog tölteni. Zihálása felerősödik suttogásom hallva, amiben azt ecsetelem, hogy mennyire szép, és hogy milyen finom minden porcikája. Olyan dolgokat mondok neki, amiket máskor nem szoktam, pajzán szavakat, és nem hagyom abba, mivel rájövök, hogy ez még jobban beindítja. Egy idő után ő fojtja belém a szavakat, amikor hátra fordul, hogy egy őrjítően vad csókba vonjon. Amikor a csúcsra ér, az alsóajkamba harap, én pedig rohadt közel állok ahhoz, hogy vele tartsak, annyira felizgatott, ahogy rajtam vonaglott, ahogy a fenekét lüktető ágyékomnak dörgölte közben. Nem érem be ennyivel. Érezni akarom azt az észnélküli létet, ami ezen az estén ragadt magával. Mélyebbre hatolok az ujjaimmal, olyan mélyre, ahol legszívesebben más testrészemmel tartózkodnék, és ezt Chelsea-vel is közlöm. Kérlel, könyörög, hogy hagyjam abba, mert nem bírja tovább, de nem engedelmeskedem neki. Ezúttal nem kímélem, nem lágyak az érintéseim, sokkal vadabb tempót diktálok. Ennek hatására Chelsea is bevadul, úgy dobálja magát, mint a tenger, amikor erős szél korbácsolja a vizét. Másodjára akkora sikoly hagyja el a száját, hogy az egész part beleremegne, ha nem szárnyalná túl a hangosan dübörgő zene. Remélem, holnap emlékezni fogok ezekre az észveszejtő pillanatokra!

Kitántorgunk a partra, Chelsea lábai a benne keltett hurrikán miatt remegnek, én meg az alkoholtól szédelgek még mindig. De azt pontosan tudom, hogy mit akarok tenni. Felmenni Chelsea lakására, és ott folytatni azt, amibe belekóstoltunk. Érezni akarom a testét magam alatt, fölött, mindenféle létező pózban, és ebben semmi sem akadályozhat meg.

– Normális vagy, ember? – Tévedtem… Egy arcomba csapódó ököl talán mégis gátat szab majdani esztelenségemnek. Az orromat szorongatva nézek fel egy dühös Seyongra, akin tisztán látszik, hogy bármikor képes lenne még egyet beverni nekem.

– Baszd meg, Seyong, te eltörted az orrom! Mióta tudsz te ilyen erőset ütni? Amúgy meg ez lett a legújabb trend? Először Ethan húzott be Tominak a színházban, aztán Tomi neked a bárban, és most te nekem… Akkor nekem most Ethant kéne megvernem, igaz?

– Ne beszélj hülyeségeket, és azonnal szállj be az autómba! Azért ütöttelek meg, hogy valamennyire észhez térítselek, seggfej. Ethan és Becky ki tudja, hogy állnak egymással, az én helyzetemet inkább nem is említem… Miért akarod te is elbaszni Lisette-tel?

– Szerinted hol van most az a drága, jó Lisette? Mert felvilágosítalak, nem a nagyikáját látogatta meg. Honnan tudod, hogy ő nincs-e most együtt egy fickóval?

– Akkor mi lenne, ha tanulnál mások hibájából? Emlékszel, amikor Ethan lefeküdt Sophiával? A mai napig bánja. Te is rohadtul megbánnád, ha megtennéd ezzel a… Kelsey-vel.

– Chelsea-nek hívják, és apám… Annyira dögös! Szerinted nem az? Jó, ne is válaszolj, hiszen te a farkakra buksz. – Idétlenül felröhögök, mire Seyong a kocsija felé kezd tuszkolni. – Legalább hadd búcsúzzak el tőle, drága testvérem… – mondom alig forgó nyelvvel, miközben bezuhanok a hátsó ülésre. Seyong rám csapja az ajtót, és már indulunk is. – Annyira utállak!

– Holnap majd szeretni fogsz, nyugi. Te már kétszer húztál ki a szarból, itt az ideje, hogy törlesszek. És… az én káromon is tanulhatnál… Beszélj Lisette-tel, oké? – Nem tudok válaszolni, mert az alvás egy-kettőre magával ránt, hogy másnap egy kiadós fejfájással ébredhessek. Na meg egy jó nagy adag megbánással, és végtelen hálával Seyongnak.

***

Egész testemben remegek, amikor megállok a Nirvana előtt. Számtalanszor söprök végig a homlokomon, hogy valamilyen szinten letöröljem róla az izzadságot, bár elég feleslegesnek számít ez a cselekedet, mert fél percen belül újra szakad rólam a víz. Amikor reggel felébredtem, a fejem úgy hasogatott, mintha egy vonat hajtott volna át rajtam teljes padlógázzal. A saját ágyamban találtam magam, mert Seyong volt olyan rendes, hogy Ethannel karöltve felcipeltek a szobámba, és még fájdalomcsillapítót meg vizet is hagyott az éjjeliszekrényemen. Első dolgom az volt, hogy magamba tömtem legalább három pirulát, és becsoszogtam a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. Amikor tükörbe néztem, eszembe jutott a rideg valóság, amit tegnap még nem akartam elfelejteni, de ma minden pénzt megadnék azért, hogy visszautazva az időben kitöröljem a történteket. Illetve nem is tudom… Azt nem bántam meg, hogy örömet okoztam Chelsea-nek, de azt a tagadhatatlan vágyat igen, ami folyamatosan rám tört a közelében. De én nem akarok beleesni abba a csapdába, amibe Ethan landolt annak idején. Csak úgy tudta elfelejteni és túltenni magát Sophián, hogy lefeküdt vele, ami miatt azóta szüntelenül ostorozza magát. Én nem akarok a nyomdokaiba lépni. Lehetséges, hogy ha együtt lennék Chelsea-vel, utána már engem sem érdekelne, lenyugodnának a hormonjaim, és mehetne minden a régi kerékvágásban, de kétlem, hogy ez megérné a fájdalom fejében, amit magamnak és Lisette-nek okoznék ezzel. Teljesen tisztában vagyok az érzéseimmel: nem vagyok szerelmes Chelsea-be, csak elkapott az éjszaka tajtékzó forgataga. Régen sosem vettem hasonló vadulásokban részt, amíg a bátyáim buliról, bulira, nőről, nőre jártak, én filmeket néztem Aliciával, vagy a pincében énekeltem a szebbnél szebb, romantikával átitatott balladákat. Nem vonzott a bandázás, csupán néhány lánnyal voltam együtt, de az unalmas, ágyban töltött órákon kívül semmi izgalmasat nem tudtam felmutatni. Megelégedtem ezzel, és belenyugodtam, hogy én nem vagyok az a hatalmas partiarc, akinek minden szaván visítva röhögnek a haverjai, és egy pillantásától letépik magukról a csajok a bugyijukat. Nem tartottam magam kevesebb vagy rosszabb embernek azért, mert én nem vetettem magam bele abba az életformába, amit a fiatalok általában folytatnak. De L. A.-ben több dolog változott, mint amire számítottam volna. Szerelmes lettem, igazi barátokra leltem, akikkel el tudok lazulni, és nem feszengek folyton azon, hogy vajon jót mondok-e, vajon nem néznek-e lúzernek, és ezek szerint az érdeklődésem is felkelt olyan dolgok iránt, amik eddig nem foglalkoztattak. Persze ideálisabb lett volna Lisette-tel véghezvinnem az őrült vágyaimat, de ő nem volt mellettem. Tudom, ez szar magyarázat, de annyira fájt, annyira haragudtam rá azért, amiért azóta hazudik nekem, mióta ismerem. A zuhany után lementem az étkezőbe, hogy egy vödör kávét öntsek magamba, de bevihettem én akármennyi gyógyszert és különböző szereket, a szívem sajgásán egy kicsit sem javítottak. Beszélgetni akartam Seyonggal, és mivel teljesen kiment a fejemből, hogy a nagy veszekedésük óta külön szobába költöztek Tomival, a régi helyén kerestem. Tomi persze úgy fújt rám, mint egy felbőszült oroszlánkölyök, szóval úgy menekültem ki tőle, mintha én lennék a következő áldozata, amire feni a fogát. Seyong rábeszélt, hogy jöjjek el a Nirvanába, és beszéljek Lisette-tel, és hát itt vagyok. Természetesen Seyong nem azt gondolta, hogy jól megszokott maskarámat fogom magamra ölteni, azt akarta szemtől szembe beszéljek a barátnőmmel, de arra továbbra sem tartottam alkalmasnak magam. Az idő előre haladtával meglehet, hogy összeszedem a bátorságom, de először muszáj eljátszanom a visszatért ismerőst ahhoz, hogy távolról szemlélve felmérhessem a terepet. Tudni akarom, mi folyik itt. Miért kellett ezen a hétvégén nonstop itt tartózkodnia. És ha választ kapok a kérdéseimre, esetleg beszélek is vele.

Leülök egy asztalhoz, de véletlenül sem iszok üdítőn kívül mást. Aphroditét hamar meglátom, aki a szokottnál is morcosabb ábrázatot vág, mialatt kivonul a színpad közepére. Unalmamban előkapom a mobilomat, és legalább tizedjére olvasom el Chelsea SMS-ét, amit reggel küldött.

Drága Lucas! Köszönöm a felejthetetlen pillanatokat, amiket okoztál nekem. Soha életemben nem éreztem még magam ilyen jól, ami nélküled nem jöhetett volna létre. De a te helyed Lisette mellett van. Te egy fantasztikus srác vagy, és ő a legszerencsésebb lány a világon, amiért az övé a szíved. Remélem, egyszer én is találkozom egy fiúval, aki olyan, mint te, és akivel hasonló élményekben lehet részem. Azt kívánom, hogy légy nagyon boldog Lisette-tel, és remélem, nem fog a filmünk kárára menni ez az egész… Szeretném, ha barátok lennénk, de ha részedről ez problémát jelent, megértem. Találkozunk hétfőn, a forgatáson. Chelsea

Visszaírtam, hogy hasonló jókat kívánok neki, és hogy én is szeretném, ha barátok lennénk. Azt nem tudom, hogy fogjuk ezt kivitelezni, ha folyton tűzbe jövök, amikor ránézek vagy megérzem az illatát, de őszintén remélem, hogy sikerülni fog, mert nem akarom elveszíteni.

Déjá vu fog el, amikor felsejlik Lisette karcsú alakja az orrom előtt. Hónapok teltek el azóta, hogy először láttam. Hónapok, ami alatt kitalálta, hogy más pasija van, hogy lerázhasson, aztán végre beadta a derekát, annyi édes csók csattant el közöttünk, és olyan sokszor simult meghitten a karomba. Van, ami mégsem változott. Ugyanúgy táncol a színpadon, mint kezdetekben, és a hazugságok sem múltak el. Azt hittem, boldog leszek, amikor járni kezdünk, hogy akkor minden más lesz, de nem lett az, és ennek tudatában képes lennék porrá égetni ezt a mocskos helyet. Gyűlölöm, hogy amikor Lisette Hableánnyá alakul, egész lényében más ember lesz. Eltűnik a bájos lány, aki visszahúzódva, csendesen kémleli a világot, helyét átveszi egy ribanc, akit nem érdekel, hány pasi gerjed be attól a vonaglástól, amit tánc néven művel. Első alkalommal megbabonázott, nem tudtam levenni róla a szemem, de most a hányinger kerít hatalmába, akárhányszor felpillantok a poharamból. Képtelen vagyok huzamosabb ideig a színpadot nézni, mert minden egyes mozdulata egy tőrdöfés egyenesen a szívem közepébe. Ő azt hiszi, otthon alszom az igazak álmát, amíg ő itt táncikál. Azt hiszi, tegnap is ezt tettem, pedig egy istennő testét becéztem, aki nem ő volt. Talán már nekünk is késő. Talán sose kellett volna belevágnunk, mert azelőtt halálra volt ítélve a kapcsolatunk, mielőtt járni kezdtünk volna. Egy könnycsepp folyik végig az arcomon, amit letörölve rájövök, hogy ma sem fogok beszélni Lisette-tel. Egyszerűen nem vagyok rá képes.

– Helló szépfiú, rég láttalak! – Összerezzenek Lisette erőltetetten megjátszott hangjára, amit akkor vesz fel, amikor itt dolgozik. A keze a karomon van, pedig már éppen azon voltam, hogy elmeneküljek innen, erre a bejárati ajtónál utolért. Hát rendben! Akkor induljon a játék!

– Sok dolgom volt, de nem bírtam tovább. Látnom kellett téged. – Én is elváltoztatom a hangom, ami elég jól megy, hiszen színész vagyok vagy mi. Ahelyett, hogy normális emberek módjára beszélgetnék vele, elhatározom, hogy próbára teszem. Leellenőrzöm, meddig képes elmenni egy fiúval, ráadásul egy olyan fiúval, aki tetszik neki. Magamban azért fohászkodom, hogy csak ezen a téren ne okozzon csalódást. Megbocsátom neki, hogy hazudott, hogy sztriptíz táncosként dolgozik egy bárban, de azt nem fogom, ha hagyja magát elcsábítani. – Gyere, menjünk el azzal a limóval, amit múltkor visszautasítottál. Ígérem, élvezni fogod. Lisette tétovázik egy darabig, aztán beleegyezőn felém nyújtja a kezét. Kézen fogva tesszük meg az utat a limuzinig, ami olyan természetesnek hat, mintha nem is játszanánk szerepeket. A sofőr nem kérdez semmit, gondolom, sokszor veszik igénybe a szolgáltatásait, szó nélkül leengedi a választófalat, ami elkülönít minket a vezető üléstől. Szörnyen ironikus a helyzet, mert leírhatatlanul kényelmetlenül érzem magam a saját csajom társaságában. Lisette fesztelenebbnek tűnik, úgy ül le a hamisíthatatlan bőrrel bevont kanapéra, mint aki otthon érzi magát. Vajon hányszor utazott már ezzel a limóval, és hány pasi tartott vele?

– Téged biztos az ég küldött, mert halálosan untam már azt a borzalmas helyet – nyafogja plázacicákat megszégyenítő affektálással. Basszus, hol van az én barátnőm?

– Te vagy a Nirvana üdvöskéje, gondolom, sok pasi van rád állva. Meséld el, mit szoktál velük csinálni? – Lisette csavargatni kezdi egyik hajfürtjét, majd egyenesen a szemembe néz.

– Nem akarod, hogy inkább megmutassam mese helyett? – Na ne! Ezt nem fogom tudni végigcsinálni. Behunyom a szemem, amikor megérinti a térdemet, és kiráz a hideg, amikor egyre feljebb halad a keze a combomon. Élveznem kéne a barátnőm simogatását, de ebben a testben nyomokban sem találom meg Lisette-et. Olyan, mintha agymosáson menne át, amikor belép abba a kurva bárba, és akkor adnák neki vissza az emlékeit, és vele együtt az igazi énjét, amikor hazajön. De mi van, ha ez az igazi énje, és az a hamis? Mi van, ha csak azért férkőzött a közelembe, mert sztár akart lenni, és úgy gondolta, miattam Mr. L fel fogja karolni? – Hé, lazulj el, élvezd az estét! – A keze becsusszan a pólóm alá, amikor játszani kezdik az egyik klipünket az óriás képernyős plazma tévén, ami a limó oldalára van erősítve. Lisette szemében valami megmagyarázhatatlan harag gyúl, amint felcsendülnek az első akkordok, és hevesen a távirányító után nyúl, hogy egy másik csatornára léphessen. Biztosan nem tudna úgy enyelegni egy idegennel, hogy közben a pasija bámulja őt a képernyőről. Ezt még az ő lelkiismerete sem bírná elviselni. Én meg azt nem bírom elviselni, hogy lassan lehámozza rólam a pólót, amit idejövet vettem, mert attól féltem, hogy a srácok kölcsön cuccait felismerné. Anno nem volt gond elcsórni Ethan felsőjét vagy Tomi farmerjét, de most, hogy velünk él, tutira kiszagolná a turpisságot. Pezsgővel kínál, amit visszautasítok, ő viszont jóízűen felhajt rögtön két pohárral. Megnyalja a szája szélét, mintha ezzel is hatni akarna rám, nekem pedig muszáj jobban játszanom, különben le fogok bukni. Hánynom kell ettől az egésztől, de kíváncsi vagyok rá, hogy meddig képes elmenni. Lehet, hogy ez az éjszaka a kapcsolatunkba fog kerülni, de jobb megbizonyosodni arról, hogy valami rossz, mint időtlen időkig a bizonytalan jó illúziójában evickélni. Pár csepp pezsgőt a nyakára önt, és hív, hogy nyaljam le onnan. Émelyegve hajolok oda hozzá, de amikor megérzem nyelvem alatt az alkohollal keveredett túlságosan ismerős Lisette ízt, nem tudok ellenállni annak, amitől egy részem rosszul van, másik részem azonban kezd elveszni a józanság és a részegség ködös mezsgyéjén. Bár nem ittam, Lisette bőre részegít meg, amit egyre nagyobb hévvel veszek birtokba. Lekapcsolom a fényeket, mert nem akarom, hogy meglásson, még a tévét is működésképtelenné teszem, hogy vak sötétség legyen úrrá a helyiségen. Lisette lélegzete szaporává válik, amikor megszabadítom a felsőjétől, és a kezem a mellbimbójával kezd játszadozni.

– Használjuk ki azt a jakuzzit – duruzsolom, és minden ruhadarabot leveszek róla. Egyetlen szóval sem ellenkezik, nem mutatja jelét a bűntudatnak, akkor sem, amikor teljesen meztelenül a forró vízbe ereszkedünk. Csókolózás közben teljesen rám mászik, és nem engedi, hogy levegőhöz jussak. Nem tudom, mi fullasztóbb: egyre mélyebb csókjai, a jakuzziból áradó gőz vagy a tudat, hogy a barátnőm most készül lefeküdni egy idegennel, de az biztos, hogy nem fogom sérülések nélkül megúszni ezt az éjszakát.

– Szeretkezz velem, szépfiú! – kéri elvarázsolt hangon, mielőtt újra egy szédítően mély csókba hívna. Forróság… Nem bírom ezt a forróságot… Lisette keze rátalál az erekciómra, melynek köszönhetően a forróság tovább növekszik. Addig simogat, amíg pattanásig nem feszül a testem, hogy akkor jelzés nélkül ereszkedhessen az ölembe. Összerándulok, amikor megérzem körém fonódó testét, ami szintén kibírhatatlanul forró, és egy ideig nem mozdulok meg, mert már így is a határon vagyok. A rohadt életbe! Tegnap is hasonló pózban voltam, csak akkor a tengerben, és egy másik lánnyal. A víz passzol, meg hogy Chelsea is az ölemben volt, csak benne nem ilyen módon voltam… Hála istennek! Megmarkolom a mellét, és dühösen lököm neki a csípőmet. Oké, teljesüljön az álma, ha valaki mással akar dugni! Minél közelebb jutok a beteljesüléshez, annál több könnycsepp tarkítja az arcomat, és megdöbbenve érzékelem, hogy Lisette szintén sír. Talán most esett le neki, hogy nem velem van… Vagyis hát velem van ugyebár, csak ezt ő nem tudja. Egyszerre kiáltunk fel a gyönyör kapujába érve, ami után megsemmisülve válunk szét. – Mindig is vonzódtam hozzád, tudod? Nagyon jól éreztem magam veled Disneylandben. Csak hát… szerelmes lettem valakibe. Igazából már akkor is szerettem őt, ezért nem akartam veled lenni… Tudod, miért kapcsoltam el a 4TUNE klipjét? Mert az a barom megcsalt… Színészkedni kezdett, és összejött a partnernőjével…

– De hát ez nem igaz, Lisette! – csattanok fel, miközben megszakad a szívem hallva lélekbe hatoló zokogását. Lisette kiszáll a jakuzziból, és az orrom alá dugja a telefonját.

– Valóban nem? Az internet tele van a tegnapi buli képeivel, te hülye! Legalább a négy fal között csináltad volna, mert így duplán megalázó! Nem elég, hogy megcsaltál, az egész világ rajtam röhög. A hollywoodi álompárban lecserélték a női tagot, de továbbra is hollywoodi és továbbra is álompár! Most miért nem vagy vele, he? Menj, és szórakoztasd őt!

– Na várjunk egy percet! Te végig tudtad, hogy én vagyok az? – kérdezem totál összezavarva.

– Miért, mit gondoltál, hogy lefekszem fűvel-fával? Jellemző, hogy magadból indulsz ki. Azért csináltam, mert azt akartam, hogy egy kicsit neked is fájjon. Már ha érzel még egyáltalán irántam valamit. – A helyzet megint annyira szerencsétlen, amikor meztelenül keresgélek valamit, amit magam köré tudnék csavarni, mivel így üvöltözni elég kínos. Nem találok törölközőt, úgyhogy visszakapom magamra a ruhákat, és felkapcsolom a villanyt.

– És mióta tudod, hogy én vagyok az? – Odadobom Lisette-nek a ruháját, akinek nincs kedve felvenni azt, inkább csak magára tekeri. Teljesen kijön belőle a latin vér, ahogy kiabál, a nyakán megfeszülnek az erek, a szeme nagyobb villámokat szór bármelyik viharnál, közben a könnyei hullását nem tudja megállítani. Szeretném magamhoz szorítani, de tudom, hogy ellökne magától. Basszus, hogy feltételezhettem róla, hogy megcsal engem?

– Most tényleg ez a legfontosabb, Lucas? Ma jöttem rá. Lehet, hogy hónapokkal ezelőtt be tudtál csapni, de már ismerlek… Legalábbis azt hittem, ismerlek… Mindenesetre hiába vettél fel napszemüveget meg baseball sapkát, tudom, milyen amikor félmosolyra húzod a szád, amikor „elegem van mindenből” képet vágsz, és még a járásodat is ismerem, te idióta! Azt gondoltam, megleckéztetlek. Hogy megpróbálok fájdalmat okozni azzal, hogy elhitetem veled, bárkivel tök könnyedén lefekszem. De mondtam már, te voltál az első, az egyetlen.

– Sikerült… Megtanultam a leckét, de hadd magyarázzam meg azokat a fotókat.

– Nem érdekel! – Látom rajta, hogy képes lenne leugrani a mozgó járműről, ezért megszorítom a karját, és magamhoz rántom. Kiáltásra nyitja a száját, hívni akarja a sofőrt, de gondosan rátapasztom a kezem, hogy egy hang se szökhessen ki belőle.

– Te sosem adtál nekem magyarázatot erre a kibaszott Nirvanás szarságra, de abban nem akadályozhatsz meg, hogy én ne beszéljek. Te voltál az első lány, akibe szerelmes lettem, és ez azóta sem változott, érted? Most is csak is kizárólag téged szeretlek. Egy nap elkísértem Tomit a bárba, és rájöttem, hogy az én édes kis Lisette-em egyenlő azzal a szex istennővel, aki férfiak előtt táncol egy szál semmiben. Ki akartam deríteni, hogy melyik az igazi valód, hogy miért van szükséged erre a hülye munkára, és azért jöttem inkognitóban, mert úgy gondoltam, könnyebben megnyílsz egy idegennek, hiszen előttem folyton titkolóztál. Jött a következő hazugság Santiagóval, de én továbbra sem adtam fel. Sosem adtam fel, és most sem fogom, Lisette. A barátnőm lettél, de a munkádról egy szót sem szóltál, ami kezdett az őrületbe kergetni. Az együttes körül is tönkrementek a dolgok, és úgy éreztem, beledöglök, ha nem történik gyorsan valami… Pont jókor jött a filmforgatás, és igen, bevallom neked, hogy kurvára vonzódtam Chelsea-hez… Pasi vagyok, és működött a kémia… Azt hittem, csak veled működhet, de a dolgok nem ilyen egyszerűek. Kívántam őt, de leginkább azért, mert el akartam menekülni a gondolat elől, hogy te éppen mit csinálhatsz a bárban. Viszont sose szerettem, és nem is fogom.

– De lefeküdtél vele!

– Nem… Csókolóztunk és… Csináltam még valamit, de nem feküdtem le vele. – Hogy magyarázhatnám el a barátnőmnek, hogy csak kielégítettem Chelsea-t, hogy azt akartam, jó legyen neki. Nyilván nekem is ugyanúgy számítana, a teljes aktus megtörténte, és az is, ha másképpen okozott volna örömet egy pasinak, de muszáj rendbe hoznunk a kapcsolatunkat. Ez a mese nem érhet boldogtalan véget. Közelebb lépek hozzá, és olyan szorosan ölelem magamhoz, hogy a csontjai majdnem összeroppannak. Éreznem kell a szívverését, a lélegzetét a nyakamon, hogy higgyek abban, még felépíthetjük éppen omladozó várunkat. – Mondd el, miért dolgozol a Nirvanában, Lisette.

– Nem akartam szerelmes lenni Ricky miatt… Aztán a főnök rájött valamire velem kapcsolatban, amivel sakkban tart. Megfenyegetett, hogyha eljövök, mindenkinek elmondja…

– És miről van szó? – Lisette a fejét rázza, az én kezem pedig ökölbe szorul. Nem hiszem el, hogy folytatni akarja a titkolózást! Nem hiszem el, hogy még egy titok van Lisette életében, amiről nem tudok. Hát sose lesz ennek vége? Amikor úgy tűnik, mindenre fény derül, jön egy újabb bomba, amit nem hatástalanít, csak hagyja, hogy addig ketyegjen a fejünk mellett, amíg egyszer magától fel nem robban eltörölve a föld színéről minden jót? Annak ellenére, hogy belehalok, elengedem őt, bár nagy erők árán tudom csak lefejteni a kezem róla. – Én mindent elmondtam neked feketén-fehéren. Kiteregettem a lapjaimat, de nem bírok tovább játszani. Mindketten hibáztunk, de az a különbség, hogy én bevallom, és megbocsátok neked. Ha te nem tudsz nekem megbocsátani, és titkokat őrizgetsz, sajnálom. Ahhoz, hogy rendbe tegyük a dolgokat, két emberre van szükség. Most hazamegyek, és várni fogok rád. Várni fogok rád a közös ágyunkban, és ha nem jössz pár órán belül, akkor tudni fogom, hogy a bárt választottad. Ha nem jössz pár órán belül, akkor… akkor ne gyere többet… Szeretlek…

Szólok a sofőrnek, hogy álljon meg, és nem nézek vissza Lisette-re. Kizárom a tudatomból szívszaggató zokogását, csak gépiesen egymás elé teszem a lábaim, és azt hajtogatom magamban, hogy amilyen gyorsan lehet, nekem is jogsit kell szereznem, mert utálom a taxikat. A saját autómban bőghetnék, miközben teljes erőből ordíttatnám a zenét, rácsaphatnék párszor a kormányra, és rugdoshatnám, amit érek, de egy taxiban lehajtott fejjel kell ülnöm, és a körmömet a tenyerembe kell vájnom, hogy túléljem a haza vezető utat. A taxis úgy méreget a visszapillantó tükörből, mintha pontosan tudná, mi folyik a lelkem mélyén. Együtt érzően bólint felém, és ez többet ér akármilyen tanácsnál vagy észosztásnál.

A hotelbe érve meghaladják a képességeimet a lépcsők, és fél távon összecsuklom. Nem meglepő módon Seyong azonnal ott terem, akit úgy látszik, végleg kinevezhetek őrangyalomnak, és felsegít a szobámba. Leültet az ágyamra, az ágyra, amit Lisette-tel osztok meg, és hagyja, hogy magamhoz ölelve sírjam el maradék könnyeimet, melyekkel eláztatom a pólóját.

– Mondd, hogy nem szakítottatok, Lu! Legalább ti ketten maradjatok együtt…

– Nem tudom… Én nem tudom, hogy szakítottunk-e… De ha igen, én azt nem fogom kibírni. Hogy az istenbe tudtad te elviselni, amikor Tomi… Felnézek rád, tudod? Amiért talpra álltál… Amiért másnap elmentél, és tanítottad a kölyköket… Amiért a szemébe tudsz nézni, amikor elmentek egymás mellett a folyosón. Tomi egy gyáva alak, és lehet, hogy Lisette is az lesz, de akkor… – Seyong addig csitítgat, amíg alább nem hagy a testemet rázó sírás, és el nem tudom őt engedni. Mindent elmesélek neki, csendben hallgatja végig a monológomat, majd azt mondja, magamra hagy, mert biztos benne, hogy előbb-utóbb Lisette be fog toppanni az ajtón, és akkor nem akar útban lenni. Vele ellentétben én egyáltalán nem vagyok olyan biztos abban, hogy Lisette meg fog jelenni. Ha még a Nirvanás karrierjét fel is adná, nem fogja megbocsátani a Chelsea-vel kapcsolatos érzéseimet, amiket én magam vallottam be neki, miután látta, hogy a hír vírusként terjed a neten. Muszáj felhívnom az éjszaka közepén Mr. Lance-t, hogy próbálja meg eltűntetni minden lehetséges oldalról a képeket, és találjon ki valami kamu háttér sztorit, de a főnök persze tajtékzik amiatt, hogy megint balhé van körülöttünk. Mégis azt sejtem, valahol örül a melónak, mert mostanában nincs sok dolga a hallgatásunk miatt. A telefon után fel-alá kezdek járkálni a szobában, mert képtelen vagyok egy helyben maradni. De ezt is hamar megunom, és ruhástul az ágy tetejére fekszem, mert pizsamába bújni sincs erőm. Nyitott szemmel bámulom a plafont, báránykákat számolok, aztán végigmegyek az összes létező állatfajon, aminek a létezéséről tudok, de nem azért, mert azt várom, mikor ér el a régen várt álom. Lisette érkezése után epekedem, de akár mit vetek be, az ajtó zárva marad. Imádkozom Istenhez, Buddhához, Freddie Mercuryhez, de egyikük sem hajlandó meghallgatni a könyörgésemet. Fejben megírok egy dalszöveget, amit lustaságom ellenére gyorsan lekörmölök, mielőtt tovaszállna az ihlet. Lemegyek a hotel konyhájába, megeszek három szendvicset és egy torta szeletet, de semmi sem változik. Visszafekszem az ágyba, olvasni kezdek egy könyvet, amit öt perc múlva nagy csattanással vágok a földhöz. Pár lapja kiszakad, ezért magamban elmormolok egy elnézést az írójához címezve. Fejemre húzom a takarót, összeszorítom a szemem, a fogam, és attól kezdve nem törődöm semmivel. Annyira belehergelem magam a semmibe, hogy sikerül elaludnom, aminek örülök, mert álmomban csodás képet látok. Lisette bemászik mellém az ágyba, és szorosan hozzám bújik. Lehúzza rólam a takarót, és megcsókolja a tarkómat, végig a karomat, és addig ügyeskedik, amíg felé nem fordulok. A hajamba túr, és magához húz, hogy egy milliméter se maradjon köztünk, és annak ellenére, hogy nem nyitom ki a szemem, tudom, hogy ez mégsem álom.

– Ott hagytam a bárt. Nem érdekel, mit fog tenni a tulaj, ez az egész nem éri meg, ha nem lehetek veled. Az életemnek nincs értelme nélküled. Igazad van, mindketten hibáztunk, és azon leszek, hogy ezután elkerüljük ezeket a hibákat. De adj még egy kis időt, szerelmem. Ígérem, el fogom mondani az utolsó titkomat, de nem ma. Esküszöm, nincs köze semmiféle pasihoz, semmiféle piszkos ügylethez… De most csak szeretni akarlak. Te amo! Mi amor, mi corazón, mi alma, mi cuerpo estará siempre tuyo.

– Yo también te amo, bonita! – Amikor egy hajszálnyira kerültem ahhoz, hogy elveszítem Lisette-et, ráébredtem, hogy nem érdekel, ha titkai vannak. Nem érdekelne az sem, ha tovább táncolt volna a bárban, ha utána az én karjaimba tért volna haza. Semmi sem számít, csak maradjon mellettem, mert őt senki sem pótolhatja, még Chelsea Hemsworth sem. Addig csókolózunk, hogy még a szám is belezsibbad, de annyira kell ez az érzés, hogy eszem ágában sincs abbahagyni. Imádom a göndör fürtöket, amiben elakadnak az ujjaim, pezsgőtől édes leheletét, ami a nyakamat cirógatja, és mindent imádok, ami Lisette del Mar. A végtelenre nyúló csókok után magamhoz ölelem, és elhatározom, hogy soha többé nem hunyom le úgy a szemem, hogy nincs a karjaimban. Ezután minden éjszakát így fogunk tölteni, ezután nem leszek többé kialvatlan, mert ha mellettem van, az álom akadálytalanul visz magával, és ezután sosem fogok arra felriadni hajnalban, hogy éppen akkor surran be. Én sem fogok bántalmazott színésznők védelmére kelni, mert nekem őt kell megóvnom. Születésemkor kaptam egy karkötőt, ami megpecsételte az életemet, és ami jegygyűrű nélkül is örökre összefűz minket. De természetesen nem kell hozzá sok idő, hogy az ujjára húzzam azt a bizonyos gyűrűt.